A síri csendet csak a víz csobogása töri meg - de ezúttal pont ez a probléma: ugyanis egy csőtörés "színesíti" a kertet, és az amúgy sem unalmas hétköznapjainkat...

A dolgot az teszi fájdalmassá, hogy pont ott, ahol szombaton kicsi kacsómmal - és hasonlóan kicsi ásómmal - felástam a földet, majd a jól végzett munka zárásaként behintettem egy részét fűmaggal! Nos, életem első füvesített területén most egy hatalmas lyuk tátong és még örülhetek, hogy a vízórától odáig vezető szakasz - eddig úgy tűnik - megúszta, mert ott bizony a jácintok és nárciszok sorakoznak...

Az ásáskor igen szép számban jelenlevő gilisztáim fejvesztve menekültek, szegény csiga pedig nagyobb sebességre kapcsolva bedőlt a kanyarban:

De komolyan: napsütés ide vagy oda - tényleg elszomorít a látvány! Vigasztalásul azt hiszem, elültetek néhány sötétkék csillaghagymát! Csak legalább a nap süssön még tovább...