Szeretem a töltött káposztát, és szeretem a hagyományokat, különösen akkor, ha nem rám kényszerített protokoll, hanem például az ünnep tiszteletére káposztába öltöző húsgombócok. Nem csak finomak, nem csak jól festenek a csülök társaságában, de a család elismerő tekintetével fűszerezve emelik az ünnep fényét!
Nagyobbik fiam megjegyezte, hogy "király a lakás, de ez már vidék" (10 perc az Örs vezér tér, busszal!), de talán pont ezért: itt valahogy az egész Húsvétnak más volt a hangulata! Még a káposzta is különlegesebbre sikerült a szokottnál, és nem csak azért, mert a Korondról hozott cserépben készült, hanem mert amikor tele volt a cserép, kiszaladtam a kertbe egy friss rozmaringágért a tetejére... Mennyei volt!
Tényleg, említettem már, hogy itt van (szerintem) a világ legnagyobb rozmaringbokra? És éppen most borul virágba...
Sosem csináltunk a Húsvétból nagy felhajtást, és mióta a "kicsikből" "nagyok" lettek, egy-egy csokitojással letudtuk a dolgot. Most mégis késztetést éreztem, hogy picit több legyen ennél... Csak itt-ott néhány apróság: pár kalocsai tojás kiaggatva a szőlőlugasban, a szobában kézműves tojások lógtak a kertből nyesett ágakon, saját festésű tojás az újdonsült ebédlőasztalon... Végül még egy nyuszit is kreáltam, zokniból!
Jelentéktelen apróságok, de valahogy itt jobban ki lehetett élvezni ezeknek az apróságoknak a varázsát!
No és a lényeg: együtt voltunk, játszottunk, ettünk-ittunk nagyokat... És folyvást kimászkáltunk megmártózni a tavaszba, ahol csodás napsütés várt, és ráadásul ismét újabb virágfajok örvendeztettek minket jelenlétükkel!
A természet ölén valahogy az egész sokkal természetesebb és élvezetesebb volt! Nem is tudom, mikor élveztem utoljára a Húsvét ünnepét!
Visszakaptam egy ünnepet!
